Mozgásszervi panaszoknál szerencsésebb esetben „csak” a fasciában alakult ki valamilyen disztorzió és ez okozza a fájdalmat, mozgásbeszűküléseket. Ilyenkor manuális terápiával nagyon hatékonyan kezelhetők az egyes problémák.
És emellett természetesen vannak azok a szituációk is, amikor valamilyen betegség áll a háttérben. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül röviden megemlítjük, hogy milyen jellegzetességeik vannak a mozgásszervi megbetegedéseknek. Ezen kívül a pácienseknek is adunk néhány tanácsot, hogy általában mire érdemes figyelniük, amikor valamilyen mozgásszervi jellegű panaszra lesznek figyelmesek magukon.
A mozgásszervi panaszokra jellemző, hogy rendszerint nem az egész szervezet érintett, hanem az esetek nagy százalékában csak egy vagy néhány testtájra korlátozódnak. A kivizsgálás során ezért kiemelt jelentősége van az egyes régiók pontos anatómiájának, valamint az adott testrészhez kapcsolódó betegségek ismeretének.
A nyakon, a törzsön a panaszok általában a gerinc problémáira vezethetők vissza, illetve a gerincelváltozásokhoz kapcsolódó myalgiák, gyöki tünetek okoznak fájdalmat. Ezzel szemben a végtagokon inkább a lágyrész-reumatizmus kórképei, nyáktömlőgyulladások, ínhüvelygyulladások, alagút-szindrómák, ízületi elváltozások okoznak fájdalmat.
Regionális kórképeknél gyakori, hogy máshonnan sugároznak fájdalmak az adott régióba, például belső szervi elváltozások, más régiók betegségei is állhatnak egy adott probléma hátterében. A kisugárzó fájdalomra rendszerint jellemző, hogy a tájék képletei nem mutatnak helyi nyomásérzékenységet. Egyes regionális kórképekre igaz, hogy továbbá, hogy a régió képleteinek fájdalmán kívül egyéb elváltozásokkal nem járnak, de olyanok is vannak, amelyek e testrész duzzanatát, deformitását idézik elő.
Végül van példa arra is, mikor egy-egy testtáj fájdalma, panasza valamilyen rendszerbetegségre, az egész szervezetet érintő problémára utal.
Az egyes testtájak vizsgálatakor a szakorvosnak meg kell majd figyelnie, hogy az adott testtájon látható-e, tapintható-e valamilyen kóros elváltozás, duzzanat, bőrelváltozás, hőmérsékletkülönbség, kényszertartás. Nekünk, pácienseknek is fontos ezeket megfigyelni, és bármi szokatlant észlelünk, azt feljegyezni. Meg kell nézni, hogy milyen az izmok tónusa. Fontos lesz tisztázni, hogy a panaszok mióta állnak fenn, jelenleg azok milyen erősségűek a kezdeti időszakhoz képest, mi az a tevékenység, esemény, körülmény, ami enyhíti, és mi az, ami fokozza a panaszokat. Köthető-e valamilyen eseményhez az adott tünet megjelenése? Meg kell figyelni a páciensnek azt is, hogy mozgásra, terhelésre a panaszok fokozódnak-e vagy esetleg enyhülnek. Fennállnak-e a panaszok nyugalmi állapotban, van-e éjszakai fájdalom?
Szintén nagy jelentősége van, hogy a páciens amennyire csak lehet, tisztában legyen korábbi sérüléseivel, baleseteivel, operációival, betegségeivel. Az aktuális panaszok előtt történt-e valamilyen sérülés, megfázás, túlerőltetés? Az általános jellegű tünetek megfigyelésére is koncentrálni kell, itt leginkább a lázra, fogyásra, szédülésre, zsibbadásra, fejfájásra, gyengeségre kell gondolni. Azt is át kell majd gondolni, hogy ér-e minket a munkánk, esetleg sportolás során valamilyen tartós fizikai, vagy statikus terhelés, illetve hogy mennyire stresszes az életünk.
A soron következő cikkekben ki fogunk térni az egyes testrészekre, azon belül arra, hogy az ott előforduló fájdalmak milyen betegségek esetében fordulhatnak elő.
